Petőfi Sándor emléktábla
Petőfi Sándor minden bizonnyal élete egyik legboldogabb napját töltötte a Zugligetben, ahol Szendrey Júliával az első és sajnos utolsó házassági évfordulójukat ünnepelték. De máskor is szívesen jött ide, bejárta a környék erdeit, sokszor megfordult a Normafán, amiről számtalan vers és beszámoló tanúskodik. Petőfi tehát szívébe zárta a Hegyvidéket, ezt a kapcsolatot pedig az önkormányzat jóvoltából mostantól egy emléktábla is megörökíti a Zugligeti Általános Iskola falán.
Az emlékhelyet kis ünnepség keretében avatták fel, elsőként a Zugligeti iskola növendékei, Balog Franciska, Patassy Hanga és Szilágyi Zsombor adott ízelítőt a költő műveiből, majd Fonti Krisztina szólt az egybegyűltekhez.
Elmondta, hogy Magyarországon a foci mellett Petőfi Sándor személye az, amihez mindenki hozzá tud szólni. A költőnek páratlan kultusza van hazánkban, ennek sok oka lehet, közrejátszhat benne fiatalon bekövetkezett halála, rendkívüli szabadság- és hazaszeretete, bohém élete vagy a mesébe illő szerelmi története Szendrey Júliával.
Annyi bizonyos, hogy talán nincsen olyan magyar település, beleértve a határon túli területeket is, ahol ne lenne valamilyen utalás Petőfi ottjártára. És ez nincs másként a Hegyvidéken sem, annál is inkább, mert a költő sokszor megfordult a Zugligetben, a Normafán, a Svábhegyen és a Városmajorban. Ezeken a helyszíneken találkozott mások mellett Görgey Artúrral, Klapka Györggyel vagy éppen Barabás Miklós festőművésszel, aki több festményt, portrét készített róla. Ám ezen alkalmak közül számára minden bizonnyal a legkedvesebb, amikor 1848. szeptember 8-án Zugligetben töltötte az első és egyetlen házassági évfordulóját Szendrey Júliával. A költőnek ekkoriban sok problémája volt, sok mindennel meggyűlt a baja, ezért aztán különösen értékes volt számára ez a harmóniában, békességben a szeretett feleségével eltöltött nap. Két verset írt aznap a Zugligetben, ezek A Hegyek közt és A bokor a viharhoz.
Az alpolgármester arra is felhívta a figyelmet, hogy van a közelben egy hely, ami nem arról lett híres, hogy ott járt Petőfi, hanem éppen az ellenkezőjéről. A Zugligeti úton állt egy menedékház, később étterem, amit Petőfi tanyának kereszteltek el. Csupán azért, mert sokszor megfordult a környéken. Erről regélt egy emlékkő, melyen a következő versike volt olvasható: „Petőfi tanyája/sosem volt e hajlék,/Nagy nevének e lak/csak parányi emlék”.
A vendéglőt 1950-ben lebontották, ám jó hír, hogy a történelmi mementó megmaradt és a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény tulajdonába került.
„A most felavatott emléktáblával arról szeretnék dicsekedni a jelen és a jövő nemzedékeinek, hogy milyen sokszor járt Petőfi Sándor a Hegyvidéken. Igaz, hogy csak 26 évet élt, de a tehetsége, zsenialitása és mindaz, amit az életével és halálával a mai napig megtestesít a számunkra, az teljes egésszé formálta a történetét. Egy olyan történetté, amit generációk őriztek és őriznek a szívükben és fognak is őrizni mindaddig, amíg létezik a magyar nemzet, vagyis mindörökké” – zárta ünnepi beszédét Fonti Krisztina.
Forrás: Hegyvidék Önkormányzat
