Zugligeti Est, le a kalappal!

Ez az az est, ahol nem csak udvariasságból vagy elfogultságból van minden gyermeknek sikere.
Egymás között is, hisz a kicsik megtapsolják a nagyokat, a nagyok pedig gratulálnak a kicsiknek.
A Zugligeti Általános Iskola „Zugligeti Estjére” – idén 28. alkalommal – a szülők sem pusztán kötelezettség érzetből jönnek el megtekinteni csemetéiket, hanem mert a változatos és magas színvonalú műsor mellett igazi közösségi élményben lehet részük.

„A napokban ismét megkeresett egy szülő és azt kérdezte tőlem, hogy mi szükség van a Zugligeti Estre. A gyerekek fáradtak, túlterheltek és még erre a rendezvényre is készülni kell. Talán jobb lenne, ha nem tartanánk meg. Hogy miért nem fogadtam meg a tanácsot? Egyrészt azért, mert a Zugligeti Est már hagyomány, amit meg kell őrizni, mert ez kimondottan csak a mi ünnepünk. Mi ilyenek vagyunk. Másrészt azt láttam az elmúlt napokban, hetekben, hogy az osztályok örömmel készültek a mai fellépésre. Nem plusz feladatként, teherként élték meg, hanem izgalmas kihívásként. És ami még az előzőeknél is fontosabb: a mai est oktatási elképzelésünk, koncepciónk fontos eleme. Akár több is lehetne az ilyen, vagy ehhez hasonló rendezvényekből.”

E szavakkal köszöntötte az iskola igazgatónője, dr. Bernyák Adrien az iskola diákjait és hozzátartozóit a MOM Kulturális Központ zsúfolásig megtelt színháztermében. Az igazgatónő azt is kiemelte, hogy tudományosan bizonyított tény: az emberek kreativitását nagymértékben meghatározzák a művészetek. Nemcsak aktív művelésük, hanem passzív befogadásuk is. A gyerekek fejlődését a művészeti készségtárgyak gyakorlása is befolyásolja. Az ének, a zene, a tánc, az előadó-és képzőművészet. Ez az este pedig pont ezekről szól.

Aztán jöttek az előadások, osztályról osztályra, s mindenki újfent konstatálhatta: az idei est műsora a tavalyinál is jobb volt. Nem csak a gyerekek léptek fel, hanem a tanárok is készültek az estre, és volt olyan műsorszám is, amelyben a szülők együtt énekelték el csemetéikkel a „Szóljon hangosan az ének” dallamára a sítáborban szerzett élményeiket, az elmúlt 30 évből közel 100 család mókásan megfogalmazott emlékeit. Voltak mellettük százlábút játszó alsósok, pantomimesek, országos versenyt nyert rockyzó kisebbek és nagyobbak, népdalt éneklők és arra táncolók, űrbéli öltözetben táncolók, és még számos ötletesebbnél ötletesebb, valóban színvonalas produkciók, jogos vastapsért cserébe.

Olyat is ritkán látni, hogy a gyerekek kíváncsiak egymás előadásaira, és ugyanolyan lelkesen tapsolják meg társaikat, mint a felnőttek. Tán azért is, mert ha valakik, ők jól tudják, hogy mennyi munkával jártak az estet megelőző egy hónap próbái, amikor egymás kezéből adták tovább a próbateremként szolgáló tornaterem kilincsét.

Az, hogy a szülők mennyiben veszik ki részüket az iskola életéből és támogatásából Budavári Ákos, az Iskolai Alapítvány elnökének beszámolójából is kiderült. „Ki hallott már az alapítványról? Ki tud három olyan dolgot mondani, amit az alapítvány finanszírozott 2017-ben?” – tette fel a kérdést az elnök a nézőtéren ülőknek. Utóbbi kérdésre válaszul kevesebben emelték fel a kezüket, mire az Budavári Ákos elmondta, hogy a kirándulásokon, a színházi előadások látogatásán vagy a sportnapokon és egyéb programokon túl az iskolaudvar rendbetétele is elkezdődött, és az alapítvány nagy álma, hogy jövőre nagyságrendekkel nagyobb összeget teremtsenek elő a befejezésre és további oktatási eszközök beszerzésére.

A végtelenül jó hangulatú est végén lassan ürült ki a MOM Kulturális Központ. Nem a hazasiető diákok és szülők, hanem egymással beszélgető csoportok verbuválódtak össze. A kívülálló néző mindehhez csak annyit fűzhet hozzá: le a kalappal, Zugligeti Általános Iskola!